szaknyelv

Hungarian

Etymology

szak (profession) + nyelv (language)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈsɒkɲɛlv]
  • Hyphenation: szak‧nyelv
  • Rhymes: -ɛlv

Noun

szaknyelv (plural szaknyelvek)

  1. jargon (professional or technical language)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szaknyelv szaknyelvek
accusative szaknyelvet szaknyelveket
dative szaknyelvnek szaknyelveknek
instrumental szaknyelvvel szaknyelvekkel
causal-final szaknyelvért szaknyelvekért
translative szaknyelvvé szaknyelvekké
terminative szaknyelvig szaknyelvekig
essive-formal szaknyelvként szaknyelvekként
essive-modal
inessive szaknyelvben szaknyelvekben
superessive szaknyelven szaknyelveken
adessive szaknyelvnél szaknyelveknél
illative szaknyelvbe szaknyelvekbe
sublative szaknyelvre szaknyelvekre
allative szaknyelvhez szaknyelvekhez
elative szaknyelvből szaknyelvekből
delative szaknyelvről szaknyelvekről
ablative szaknyelvtől szaknyelvektől
non-attributive
possessive - singular
szaknyelvé szaknyelveké
non-attributive
possessive - plural
szaknyelvéi szaknyelvekéi
Possessive forms of szaknyelv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szaknyelvem szaknyelveim
2nd person sing. szaknyelved szaknyelveid
3rd person sing. szaknyelve szaknyelvei
1st person plural szaknyelvünk szaknyelveink
2nd person plural szaknyelvetek szaknyelveitek
3rd person plural szaknyelvük szaknyelveik

Further reading

  • szaknyelv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.