hallgatag

Hungarian

Etymology

hallgat (“to stay silent”) +‎ -ag (adjective-forming suffix)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɒlɡɒtɒɡ]
  • Hyphenation: hall‧ga‧tag
  • Rhymes: -ɒɡ

Adjective

hallgatag (comparative hallgatagabb, superlative leghallgatagabb)

  1. (of a person) taciturn, silent, reticent
    Synonyms: szűkszavú, szótlan, csöndes, szófukar, kevés szavú, magának való
    Antonym: beszédes
  2. (literary, of an object, thing) noiseless
    Synonyms: néma, zajtalan, hangtalan, csendes, nesztelen

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative hallgatag hallgatagok
accusative hallgatagot hallgatagokat
dative hallgatagnak hallgatagoknak
instrumental hallgataggal hallgatagokkal
causal-final hallgatagért hallgatagokért
translative hallgataggá hallgatagokká
terminative hallgatagig hallgatagokig
essive-formal hallgatagként hallgatagokként
essive-modal — —
inessive hallgatagban hallgatagokban
superessive hallgatagon hallgatagokon
adessive hallgatagnál hallgatagoknál
illative hallgatagba hallgatagokba
sublative hallgatagra hallgatagokra
allative hallgataghoz hallgatagokhoz
elative hallgatagból hallgatagokból
delative hallgatagról hallgatagokról
ablative hallgatagtól hallgatagoktól
non-attributive
possessive - singular		 hallgatagé hallgatagoké
non-attributive
possessive - plural		 hallgatagéi hallgatagokéi

Derived terms
  • hallgatagság

References
  1. hallgatag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • hallgatag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.