tiszteleg

Hungarian

Etymology

First attested in 1842. tisztel (“to respect”) +‎ -eg (“verb-forming suffix”)[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈtistɛlɛɡ]
  • Hyphenation: tisz‧te‧leg
  • Rhymes: -ɛɡ

Verb

tiszteleg

  1. (intransitive) to salute (a formal gesture made in honor of someone or something, usually with the hand or hands in one of various particular positions)
    Synonym: szalutál

Conjugation
conjugation of tiszteleg
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tisztelgek tisztelegsz tiszteleg tisztelgünk tisztelegtek tisztelegnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. tisztelegtem tisztelegtél tisztelgett tisztelegtünk tisztelegtetek tisztelegtek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. tisztelegni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. tisztelgék tisztelgél tisztelge tisztelgénk tisztelgétek tisztelgének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. tiszteleg vala, tisztelgett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. tisztelgendek tisztelgendesz tisztelgend tisztelgendünk tisztelgendetek tisztelgendenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tisztelegnék tisztelegnél tisztelegne tisztelegnénk tisztelegnétek tisztelegnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. tisztelgett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. tisztelegjek tisztelegj or
tisztelegjél		 tisztelegjen tisztelegjünk tisztelegjetek tisztelegjenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. tisztelgett légyen
Infinitive tisztelegni tisztelegnem tisztelegned tisztelegnie tisztelegnünk tisztelegnetek tisztelegniük
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
tisztelgés tisztelgő tisztelgett ― tisztelegve (tisztelegvén)
potential conjugation of tiszteleg
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. tiszteleghetek tiszteleghetsz tiszteleghet tiszteleghetünk tiszteleghettek tiszteleghetnek
Def. intransitive verb, definite forms are not used
2nd-p. o. ―
Past Indef. tiszteleghettem tiszteleghettél tiszteleghetett tiszteleghettünk tiszteleghettetek tiszteleghettek
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic
Preterit		 Indef. tisztelegheték tiszteleghetél tiszteleghete tisztelegheténk tiszteleghetétek tiszteleghetének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. tiszteleghet vala, tiszteleghetett vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. tiszteleghetendek
or tisztelgandhatok 		tiszteleghetendesz
or tisztelgandhatsz		 tiszteleghetend
or tisztelgandhat		 tiszteleghetendünk
or tisztelgandhatunk		 tiszteleghetendetek
or tisztelgandhattok		 tiszteleghetendenek
or tisztelgandhatnak
Def. ―
2nd-p. o. ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. tiszteleghetnék tiszteleghetnél tiszteleghetne tiszteleghetnénk tiszteleghetnétek tiszteleghetnének
Def. ―
2nd-p. o. ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. tiszteleghetett volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. tiszteleghessek tiszteleghess or
tiszteleghessél		 tiszteleghessen tiszteleghessünk tiszteleghessetek tiszteleghessenek
Def. ―
2nd-p. o. ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. tiszteleghetett légyen
Inf. (tiszteleghetni) (tiszteleghetnem) (tiszteleghetned) (tiszteleghetnie) (tiszteleghetnünk) (tiszteleghetnetek) (tiszteleghetniük)
Positive adjective ― Neg. adj. ― Adv. part. (tiszteleghetve / tiszteleghetvén)

Derived terms
  • tisztelgés

References
  1. tiszteleg in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • tiszteleg in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.