szarvas

• IPA^(key): [ˈsɒrvɒʃ]
• Hyphenation: szar‧vas
• Rhymes: -ɒʃ

szarv (“horn”) +‎ -as (“with, having”, adjective-forming suffix)

szarvas (comparative szarvasabb, superlative legszarvasabb)

1. horned (with horns)

• (adjectival derivatives of body parts) testes, agyas, ajakos, arcos, artériás, bajszos/bajuszos, béles/beles, bokás, bordás, bőrös, bundás, combos, csontos, csőrös, derekas, emlős, eres, farkas, fejes, fenekes, fogas, füles, gerinces, gyapjas, gyomros, hajas, hájas, hasas, hátas, homlokos, húsos, ideges, inas, izmos, karos, kebles, körmös, kezes, lábas/lábos, májas, melles, nyakas, nyálas, nyelves, orros, patás, pikkelyes, pocakos, pofás, porcos, ráncos, sarkos, szájas, szakállas, szárnyas, szarvas, szemölcsös, szemöldökös, szemes, szerves, szíves, szőrös, talpas, tenyeres, térdes, tollas, torkos, tüdős, ujjas, vállas, vénás, véres; (of plants) ágas, gyökeres, héjas, leveles, lombos, magos, száras, virágos

• szarvasbogár
• szarvashiba

Ellipsis of szarvas állat (“horned animal”), formerly used due to the belief that the names of dangerous or respected beings should not be uttered directly. Compare farkas (“wolf”), which is derived from farkas állat (“tailed animal”).

szarvas (plural szarvasok)

1. deer

• (with horns): szarvas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (deer): szarvas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN