pucol

Hungarian

Etymology

From German putzen (“to clean, polish”)[1] + -ol (verb-forming suffix).

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈput͡sol]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: pu‧col
  • Rhymes: -ol

Verb

pucol

  1. (transitive) to clean, polish
  2. (transitive) to peel (to remove skin)
  3. (colloquial) to clear off

Conjugation
conjugation of pucol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. pucolok pucolsz pucol pucolunk pucoltok pucolnak
Def. pucolom pucolod pucolja pucoljuk pucoljátok pucolják
2nd-p. o. pucollak ―
Past Indef. pucoltam pucoltál pucolt pucoltunk pucoltatok pucoltak
Def. pucoltam pucoltad pucolta pucoltuk pucoltátok pucolták
2nd-p. o. pucoltalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. pucolni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. pucolék pucolál pucola pucolánk pucolátok pucolának
Def. pucolám pucolád pucolá pucolánk pucolátok pucolák
2nd-p. o. pucolálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. pucol vala, pucolt vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. pucolandok pucolandasz pucoland pucolandunk pucolandotok pucolandanak
Def. pucolandom pucolandod pucolandja pucolandjuk pucolandjátok pucolandják
2nd-p. o. pucolandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. pucolnék pucolnál pucolna pucolnánk pucolnátok pucolnának
Def. pucolnám pucolnád pucolná pucolnánk
(or pucolnók)		 pucolnátok pucolnák
2nd-p. o. pucolnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. pucolt volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. pucoljak pucolj or
pucoljál		 pucoljon pucoljunk pucoljatok pucoljanak
Def. pucoljam pucold or
pucoljad		 pucolja pucoljuk pucoljátok pucolják
2nd-p. o. pucoljalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. pucolt légyen
Infinitive pucolni pucolnom pucolnod pucolnia pucolnunk pucolnotok pucolniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
pucolás pucoló pucolt pucolandó pucolva (pucolván) pucoltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of pucol
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. pucolhatok pucolhatsz pucolhat pucolhatunk pucolhattok pucolhatnak
Def. pucolhatom pucolhatod pucolhatja pucolhatjuk pucolhatjátok pucolhatják
2nd-p. o. pucolhatlak ―
Past Indef. pucolhattam pucolhattál pucolhatott pucolhattunk pucolhattatok pucolhattak
Def. pucolhattam pucolhattad pucolhatta pucolhattuk pucolhattátok pucolhatták
2nd-p. o. pucolhattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. pucolhaték pucolhatál pucolhata pucolhatánk pucolhatátok pucolhatának
Def. pucolhatám pucolhatád pucolhatá pucolhatánk pucolhatátok pucolhaták
2nd-p. o. pucolhatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. pucolhat vala, pucolhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. pucolhatandok
or pucolandhatok 		pucolhatandasz
or pucolandhatsz		 pucolhatand
or pucolandhat		 pucolhatandunk
or pucolandhatunk		 pucolhatandotok
or pucolandhattok		 pucolhatandanak
or pucolandhatnak
Def. pucolhatandom
or pucolandhatom		 pucolhatandod
or pucolandhatod		 pucolhatandja
or pucolandhatja		 pucolhatandjuk
or pucolandhatjuk 		pucolhatandjátok
or pucolandhatjátok		 pucolhatandják
or pucolandhatják
2nd-p. o. pucolhatandalak
or pucolandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. pucolhatnék pucolhatnál pucolhatna pucolhatnánk pucolhatnátok pucolhatnának
Def. pucolhatnám pucolhatnád pucolhatná pucolhatnánk
(or pucolhatnók)		 pucolhatnátok pucolhatnák
2nd-p. o. pucolhatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. pucolhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. pucolhassak pucolhass or
pucolhassál		 pucolhasson pucolhassunk pucolhassatok pucolhassanak
Def. pucolhassam pucolhasd or
pucolhassad		 pucolhassa pucolhassuk pucolhassátok pucolhassák
2nd-p. o. pucolhassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. pucolhatott légyen
Inf. (pucolhatni) (pucolhatnom) (pucolhatnod) (pucolhatnia) (pucolhatnunk) (pucolhatnotok) (pucolhatniuk)
Positive adjective pucolható Neg. adj. pucolhatatlan Adv. part. (pucolhatva / pucolhatván)

Derived terms
  • pucolás

(With verbal prefixes):

  • bepucol
  • elpucol
  • kipucol
  • lepucol
  • megpucol

References
  1. pucol in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • pucol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.