laikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from Medieval Latin laicus, from Ancient Greek λαϊκός (laïkós), from λαός (laós, “crowd, people”).[1] With -ikus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈlɒjikuʃ]
  • Hyphenation: la‧i‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

laikus (comparative laikusabb, superlative leglaikusabb)

  1. lay, non-professional, unprofessional, inexpert
  2. (Christianity) lay, secular (not ecclesiastical)
  3. (Christianity) unconsecrated

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative laikus laikusak
accusative laikusat laikusakat
dative laikusnak laikusaknak
instrumental laikussal laikusakkal
causal-final laikusért laikusakért
translative laikussá laikusakká
terminative laikusig laikusakig
essive-formal laikusként laikusakként
essive-modal — —
inessive laikusban laikusakban
superessive laikuson laikusakon
adessive laikusnál laikusaknál
illative laikusba laikusakba
sublative laikusra laikusakra
allative laikushoz laikusakhoz
elative laikusból laikusakból
delative laikusról laikusakról
ablative laikustól laikusaktól
non-attributive
possessive - singular		 laikusé laikusaké
non-attributive
possessive - plural		 laikuséi laikusakéi

Derived terms
  • laikusan

Noun

laikus (plural laikusok)

  1. layman (someone who is not a professional in a given field)
  2. layman, layperson, secular (someone who is not an ordained cleric or member of the clergy)

Declension
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative laikus laikusok
accusative laikust laikusokat
dative laikusnak laikusoknak
instrumental laikussal laikusokkal
causal-final laikusért laikusokért
translative laikussá laikusokká
terminative laikusig laikusokig
essive-formal laikusként laikusokként
essive-modal — —
inessive laikusban laikusokban
superessive laikuson laikusokon
adessive laikusnál laikusoknál
illative laikusba laikusokba
sublative laikusra laikusokra
allative laikushoz laikusokhoz
elative laikusból laikusokból
delative laikusról laikusokról
ablative laikustól laikusoktól
non-attributive
possessive - singular		 laikusé laikusoké
non-attributive
possessive - plural		 laikuséi laikusokéi
Possessive forms of laikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. laikusom laikusaim
2nd person sing. laikusod laikusaid
3rd person sing. laikusa laikusai
1st person plural laikusunk laikusaink
2nd person plural laikusotok laikusaitok
3rd person plural laikusuk laikusaik

See also
  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • laikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Latvian

Noun

laikus m

  1. accusative plural of laiks (“time”)

Lithuanian

Noun

laikùs

  1. accusative plural of laĩkas (“time”)
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.