kusza

See also: kuszą

Hungarian

Etymology

Uncertain. Either from an unattested verbal stem with the -a obsolete participle suffix, or back-formation from kuszál (“to tangle”).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkusɒ]
  • Hyphenation: ku‧sza
  • Rhymes: -sɒ

Adjective

kusza (comparative kuszább, superlative legkuszább)

  1. entangled, intertwined (thread, plants), dishevelled (hair) (tangled or twisted together)
  2. disorderly, disorganized, untidy
    Synonym: rendetlen
  3. (figuratively) confused, incoherent (speech, thought), confused (information, instruction), jumbled (emotions, memories), intricate, complicated, entangled (situation)
    Synonym: zavaros
    Antonyms: világos, érthető

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kusza kuszák
accusative kuszát kuszákat
dative kuszának kuszáknak
instrumental kuszával kuszákkal
causal-final kuszáért kuszákért
translative kuszává kuszákká
terminative kuszáig kuszákig
essive-formal kuszaként kuszákként
essive-modal — —
inessive kuszában kuszákban
superessive kuszán kuszákon
adessive kuszánál kuszáknál
illative kuszába kuszákba
sublative kuszára kuszákra
allative kuszához kuszákhoz
elative kuszából kuszákból
delative kuszáról kuszákról
ablative kuszától kuszáktól
non-attributive
possessive - singular		 kuszáé kuszáké
non-attributive
possessive - plural		 kuszáéi kuszákéi

Derived terms
  • kuszaság
  • kuszál

References
  1. kusza in Gerstner, Károly (ed.). Új magyar etimológiai szótár. (’New Etymological Dictionary of Hungarian’). Beta version. Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet / Magyar Nyelvtudományi Kutatóközpont, 2011–2022. (Research Institute for Linguistics, Hungary). Language abbreviations
  2. kusza in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • kusza in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Polish
kusza

Etymology

Unknown, perhaps borrowed from Czech kuše.

Pronunciation
  • IPA(key): /ˈku.ʂa/
  • Audio(file)
  • Rhymes: -uʂa
  • Syllabification: ku‧sza

Noun

kusza f

  1. crossbow (mechanised weapon, based on the bow and arrow)
    Synonym: samostrzał

Declension
Declension of kusza
singular plural
nominative kusza kusze
genitive kuszy kusz
dative kuszy kuszom
accusative kuszę kusze
instrumental kuszą kuszami
locative kuszy kuszach
vocative kuszo kusze

Derived terms
noun

Further reading
  • kusza in Wielki słownik języka polskiego, Instytut Języka Polskiego PAN
  • kusza in Polish dictionaries at PWN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.