kimenet

Hungarian

Etymology

From the verb kimegy (“to go out”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkimɛnɛt]
  • Hyphenation: ki‧me‧net

Noun

kimenet (plural kimenetek)

  1. (rare, archaic) exit
    Synonym: kijárat
  2. (computing) output
    bemenet/kimenet ― input/output

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kimenet kimenetek
accusative kimenetet kimeneteket
dative kimenetnek kimeneteknek
instrumental kimenettel kimenetekkel
causal-final kimenetért kimenetekért
translative kimenetté kimenetekké
terminative kimenetig kimenetekig
essive-formal kimenetként kimenetekként
essive-modal — —
inessive kimenetben kimenetekben
superessive kimeneten kimeneteken
adessive kimenetnél kimeneteknél
illative kimenetbe kimenetekbe
sublative kimenetre kimenetekre
allative kimenethez kimenetekhez
elative kimenetből kimenetekből
delative kimenetről kimenetekről
ablative kimenettől kimenetektől
non-attributive
possessive - singular		 kimeneté kimeneteké
non-attributive
possessive - plural		 kimenetéi kimenetekéi
Possessive forms of kimenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kimenetem kimeneteim
2nd person sing. kimeneted kimeneteid
3rd person sing. kimenete kimenetei
1st person plural kimenetünk kimeneteink
2nd person plural kimenetetek kimeneteitek
3rd person plural kimenetük kimeneteik

Derived terms
Compound words

Adverb

kimenet (not comparable)

  1. on the way out, going out (as one goes out the door, etc.)

References
  1. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • kimenet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.