kertes

Danish

Noun

kertes c

  1. indefinite genitive singular of kerte

Hungarian

Etymology

kert (“garden”) +‎ -es (“having, with”, adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkɛrtɛʃ]
  • Hyphenation: ker‧tes
  • Rhymes: -ɛʃ

Adjective

kertes (not comparable)

  1. having a garden, with a garden
    kertes ház ― a house with a garden

Declension
Inflection of kertes
singular plural
nominative kertes kertesek
accusative kerteset
kertest		 kerteseket
dative kertesnek kerteseknek
instrumental kertessel kertesekkel
causal-final kertesért kertesekért
translative kertessé kertesekké
terminative kertesig kertesekig
essive-formal kertesként kertesekként
essive-modal — —
inessive kertesben kertesekben
superessive kertesen kerteseken
adessive kertesnél kerteseknél
illative kertesbe kertesekbe
sublative kertesre kertesekre
allative kerteshez kertesekhez
elative kertesből kertesekből
delative kertesről kertesekről
ablative kertestől kertesektől
non-attributive
possessive - singular		 kertesé kerteseké
non-attributive
possessive - plural		 kerteséi kertesekéi

Further reading
  • kertes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.