hetyke

Hungarian

Etymology

From hegy (“mountain”) +‎ -ke (diminutive suffix).[1][2]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈhɛckɛ]
  • Hyphenation: hety‧ke
  • Rhymes: -kɛ

Adjective

hetyke (comparative hetykébb, superlative leghetykébb)

  1. (of a person) cocky, impudent, pert, raffish
    Synonyms: rátarti, kevély, kihívó, fölényes, fölényeskedő
  2. (of an object, e.g. hat, mustache) rakish, appealing, perky
    Synonyms: kackiás, tetszetős

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative hetyke hetykék
accusative hetykét hetykéket
dative hetykének hetykéknek
instrumental hetykével hetykékkel
causal-final hetykéért hetykékért
translative hetykévé hetykékké
terminative hetykéig hetykékig
essive-formal hetykeként hetykékként
essive-modal — —
inessive hetykében hetykékben
superessive hetykén hetykéken
adessive hetykénél hetykéknél
illative hetykébe hetykékbe
sublative hetykére hetykékre
allative hetykéhez hetykékhez
elative hetykéből hetykékből
delative hetykéről hetykékről
ablative hetykétől hetykéktől
non-attributive
possessive - singular		 hetykéé hetykéké
non-attributive
possessive - plural		 hetykééi hetykékéi

Derived terms

References
  1. hetyke in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN
  2. Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading
  • hetyke in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.