gőte

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈɡøːtɛ]
  • Hyphenation: gő‧te
  • Homophone: Goethe
  • Rhymes: -tɛ

Noun

gőte (plural gőték)

  1. newt

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative gőte gőték
accusative gőtét gőtéket
dative gőtének gőtéknek
instrumental gőtével gőtékkel
causal-final gőtéért gőtékért
translative gőtévé gőtékké
terminative gőtéig gőtékig
essive-formal gőteként gőtékként
essive-modal — —
inessive gőtében gőtékben
superessive gőtén gőtéken
adessive gőténél gőtéknél
illative gőtébe gőtékbe
sublative gőtére gőtékre
allative gőtéhez gőtékhez
elative gőtéből gőtékből
delative gőtéről gőtékről
ablative gőtétől gőtéktől
non-attributive
possessive - singular		 gőtéé gőtéké
non-attributive
possessive - plural		 gőtééi gőtékéi
Possessive forms of gőte
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. gőtém gőtéim
2nd person sing. gőtéd gőtéid
3rd person sing. gőtéje gőtéi
1st person plural gőténk gőtéink
2nd person plural gőtétek gőtéitek
3rd person plural gőtéjük gőtéik

Derived terms
Expressions
  • tarajos gőte

References
  1. gőte in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • gőte in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.