étel

See also: etel and -etel

Hungarian

Etymology

First attested in 1372. From the lengthened variant of the original e- stem of eszik (“to eat”) +‎ -tel (noun-forming suffix), compare ét, étek, étkezik, and étlen.[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈeːtɛl]
  • Audio(file)
  • Hyphenation: étel
  • Rhymes: -ɛl

Noun

étel (plural ételek)

  1. food, dish
    See synonyms at Thesaurus:étel.
    Coordinate term: ital

Declension
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative étel ételek
accusative ételt ételeket
dative ételnek ételeknek
instrumental étellel ételekkel
causal-final ételért ételekért
translative étellé ételekké
terminative ételig ételekig
essive-formal ételként ételekként
essive-modal ételül —
inessive ételben ételekben
superessive ételen ételeken
adessive ételnél ételeknél
illative ételbe ételekbe
sublative ételre ételekre
allative ételhez ételekhez
elative ételből ételekből
delative ételről ételekről
ablative ételtől ételektől
non-attributive
possessive - singular		 ételé ételeké
non-attributive
possessive - plural		 ételéi ételekéi
Possessive forms of étel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ételem ételeim
2nd person sing. ételed ételeid
3rd person sing. étele ételei
1st person plural ételünk ételeink
2nd person plural ételetek ételeitek
3rd person plural ételük ételeik

Derived terms
Compound words with this term at the beginning
  • étel-ital
  • ételallergia
  • ételbár
  • ételbűz
  • ételecet
  • ételfelvonó
  • ételfesték
  • ételféleség
  • ételfutár
  • ételhordás, ételhordó
  • ételhulladék
  • ételintolerancia
  • ételízesítő
  • ételkészítés
  • ételkiszállítás
  • ételmaradék
  • ételmérgezés
  • ételnemű
  • ételrecept
  • ételrendelés
  • ételsor
  • ételszag, ételszagú
  • ételtermosz
  • ételzsír
Compound words with this term at the end
  • babaétel, bébiétel
  • bioétel
  • egytálétel
  • előétel
  • főétel
  • gombaétel
  • grillétel
  • gyorsétel
  • halétel
  • hidegétel
  • húsétel
  • készétel
  • tojásétel
  • utóétel
  • vastagétel
  • védőétel

See also
The seven sz-v stem verbs
  • eszik (“to eat”)
  • iszik (“to drink”)
  • hisz (“to believe, think”)
  • visz (“to take, carry”)
  • lesz (“to become; will be”)

  • tesz (“to do; to put”)
  • vesz (“to take, get, grab, buy”)
Indicative
1st-p. sg.		 eszem, iszom,
hiszek, viszek, leszek, teszek, veszek		 Infinitive enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni Pres. part. evő, ivó, hívő, vivő, lévő/levő, tevő, vevő
Past
1st p. sg.		 ettem, ittam, hittem, vittem,
lettem, tettem, vettem		 Verbal
nouns		 evés, ivás, (hivés,) vivés,
levés, tevés, vevés
Imperative
1st-p. sg.		 egyek, igyak, higgyek, vigyek, legyek, tegyek, vegyek Past 3rd sg. evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett Other
nouns		 étel, ital, hitel, vitel,  (lét,) tétel, vétel
(obs./archaic  őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) — lény, tény, vény

References
  1. étel in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading
  • étel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • étel in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)

Anagrams
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.